Júeszéj, júeszéj, júeszéj… Ezen rigmus már a fél világ felében ott cseng, és nehéz tőle megszabadulni. Akármennyire is zavaró, valahogy nehéz érte haragudni. Hogy miért?

Mert már arra kondicionálódott a világ egy jelentősebb hányada, hogy az amerikaiak a hősök, a legszuperlatívuszabb állam polgárai. Ők mindig találnak megoldást, de csak ők. Mindent megoldanak, mindig ott vannak. Az életüket is feláldozzák embertársaikért, és mindenhol a szabadság és a demokrácia mellett kardoskodnak…

Legalábbis a propaganda és egyéb médiumok ezt sugallják, néha talán nem tudatosan (kellően arrogáns állam, ahhoz, hogy már ösztönössé is válhatott).

Amerika egykoron maga volt a megváltás, mikor a bevándorlók elkezdték benépesíteni az új világot. Mindenkinek volt földje, letelepedhetett a szegénység, nélkülözés időszakát követően.

Pontosabban, kívülről nézve sokáig tartotta magát a kép. Az amerikai álom, amelyről már oly sokat hallottunk. Kivívták a szabadságukat a világ legerősebb államával szemben, megnyertek két világháborút… De a szörnyűségeket, amelyeket elkövettek, vagy elhallgatták, vagy továbbléptek, soha nem vállalva igazán a bűnösségüket.

Az indiánok és a feketék eseteit az egész világ ismeri, de felelősségre vonás nem történt, senkit nem izgatott, mert az Amerika. A nagybetűs csodák birodalma.

Arról hányan hallottatok, hogy a II. világháború alatt milyen táborokba kényszerítették a japán származású polgáraikat, vagy milyen kegyetlenül üldözték a kommunistákat utána?A szovjet gulág, a náci koncentrációs táborok, az arabok állandó témák, de magukra nem tekintenek vissza. És így is marad, mert a propaganda működik, fő eszköze a tévé és a mozi, a sztárok és celebek.

A filmek dugig vannak az amerikai patriotizmussal, és a zászlóval. A zászló majdnem minden filmben hősiesen ki van akasztva, a háttérben lebeg a naplementében, de ott van.A beállítások, zenei kíséretek, és maguk a jelenetek tudat alatt beivódtak már az elmékbe, és amikor meglátjuk a zászlót, felidéződnek a hősies jelenetek, mikor az amcsik megmentették a világot az ufóktól, az araboktól, a szovjetektől meg a náciktól.

Nemrég felfigyeltem rá, hogy folyamatosan készülnek II. világháborús filmek, amikben mindig ők a jófiúk természetesen.Kevés filmet készül az ő sötét történelmükről. Amikor elő is kerülnek az indiánok, nem mutatják milyen embertelen körülmények közé zárták őket, azt elhallgatják.

A sztárok, celebek pedig arra jók, hogy elvonják a figyelmet. A sikert, gazdagságot, csillogást közvetítik, így nem arra figyel a külvilág mi is zajlik a háttérben.

A sérthetetlen üvegbúra, amit magukra húztak elkezdett repedezni, és egyre többször lehet átlátni rajta. A szabad világ védelmezői, sem jobbak senkinél, sőt sok esetben rosszabbak is.(fegyvertörvények, felesleges háborúk, bevándorló politika…)

Így, amikor legközelebb meglátod a zászlójukat, nem baj, ha eszedbe jut, ők is csak emberek, nem kötelező elérzékenyülni, vagy érezni, hogy milyen kúl is az a csillagsávos zászló.

Nem jobb, nem rosszabb egy másiknál sem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.