Válaszok után kutatva, nem tudjuk mi vár ránk,

De mennünk kell tovább, mert ég bennünk a láng.

Emberből vagyunk, hús és vér mely bennünket alkot,

De miért van ez így, s miért vizionálnak sokan egy ködös alakot?

A létezés néha fáj,

Mikor szívünk már alig kalimpál,

Akkor is mennünk kell tovább…

Nem lehetünk életünkben a báb,

Magunk bábja, a világnak nem bája,

S ez akkor vajon kinek a hibája?

Alkoss, küzdj, s bízva bízzál,

Ne riasszon az alkonyi táj,

Magad soha nem maradtál.

Meg soha ne hátrálj!

Sorosod kovácsold magad,

S lelki erőd el soha nem apad…

Az életben rengeteg kérdés van, melyekre folyamatosan keressük a válaszokat tudatosan, vagy éppen tudattalanul. Ez természetes velejárója mindannak, amit értelemnek nevezünk.

Biztos vagyok benne, hogy benned is rengeteg rejtély fogalmazódott már meg.

Miért érzek úgy, ahogy? Miért pont őt szeretem? Ki vagyok én? Mi az élet értelme? Mi a célom az életben? Van sors? Minden csupán véletlen lenne?

A sort még lehetne folytatni, és persze specializálni rád. Hogy téged pontosan mi mozgat.

Vannak válaszok, melyek talán soha nem lelsz meg, de az utat folytatni kell.

Egy igen hosszú utat. Ahhoz, hogy válaszokat kapj, számtalan út áll előtted, de a legszebb az egészben, hogy van lehetőséged választani.

Korábban már írtam, hogy szabad akarat nem létezik, ez igaz, de mégis elérhető, ha azt szeretnéd, hogy minden korábbi tapasztalatodon, és tudásosodon felülemelkedve hozz döntéseket. Azonban a legtöbbször nem kell ezzel foglalkozni, hiszen nem egészen véletlenül születtél meg ebben az életedben, így azon döntések, amelyeket hozol, azok, amelyeket meg kellett hoznod, hogy azzá válj, aki vagy, vagy akivé válni szeretnél, te vagy.

Kutathatsz válaszok után ad hoc módon, és lesz, ami lesz, tapasztalsz, amit tapasztalsz.

Elindulhatsz egyedül az úton, s azt teszed, és úgy ahogy te akarod, de ez a legnehezebb, és legfárasztóbb, csak az a baj, vele, hogy nem feltétlenül ismered a játékszabályokat.

Vagy feloldódhatsz, egy közösségben, egy szubkultúrában, egy társadalomban, s elfogadod, az ő szabályait.

Választhatsz egy mentort, lelki vezetőt, tanítót, egy mestert, vagy vallást, de ekkor okosan kell választani, mert sok tanító és egyház kihasznál, s nem biztos, hogy a te érdekeidet tartja szem előtt. Ez egy igen könnyű út, hiszen kész válaszokat kapsz. Ami nem jelenti azt, hogy ez rossz lenne, csupán tisztában kell lenni vele.

A jó tanító, elindít téged egy úton, és keretet biztosít a számodra, egy biztonsági hálót. Valószínű, hogy ebben az esetben is meghatározott szabályok vannak, hiszen azok mindig kellenek, de amikor te vagy a fontosabb, és nem a tanítás, akkor nem járhatsz rossz ösvényen.

Az élet kalandos tengerén

Evezz velem, te meg én.

Dobd el a szemérem acél tengelyét,

Vértezd fel lelked mélyen zengő énekét.

A változás örök,

S néha az út is zömök.

Meg soha ne hátrálj,

A világban szabadon kiáltsál!

Rázd le mi visszahúz,

A jövőddel randevúzz!

Az eljövendő előtted áll,

A mesteri elől meg ne hátrálj.

Nézz előre, nézz vele szembe,

S látod, hogy menekvésed nincs előle.

Tárd ki az érzékeid,

Dolgozzon az id.

Ne lógjon a béklyód, a zord, ostobán,

A jövő vagy te, e széles nagy pusztán.

Nézz előre,s lásd,

Mit látsz, soha meg ne tagadd,

Így leszel te, tenmagad...

Az elmúlt időszakban ismét feléledtek bennem verses ambícióim, s mivel a visszajelzések is azt támasztották alá, hogy érdemes ezzel is foglalkoznom, így a blogon a jövőben meg fogom osztani néhány művemet. A versek magukon viselik a prózai írásaim hangulatát és témáit is, szóval ide is illenek. 

Menni vagy maradni, igen, ez manapság az egyik legnagyobb kérdés ebben a kis országban.

Érdemes kimenni, mert többet kereshet az ember, tud haza is küldeni, hogy segítse, az akárhogy is nézzük, de nehezebb körülmények között élő családját. Jobbak a lehetőségek, nagyobb a szabadság. Innen nézve úgy is láthatnánk, mintha cukormázzal lenne bevonva még a csatornafedő is nyugaton.

Ez nem igaz. Az egyszeri magyar, akinek nincs valami nagyon speciális képzettsége, szakterülete, vagy nem ismer valakit, aki rögtön egy fasza kis munkát tud neki szerezni, akkor legalul kell kezdenie mindent. Akinek nincs alázatossága és türelme, vagy lenne más választása, az nem is fogja bírni. Sokszor csak a legalja munka jut, de még így is több a pénz, mint legtöbbször itthon.

Kinn nem magyar a közeg, a nyelv, az ízek. A honvágy elkerülhetetlen. Messze minden, minden családtag, barátok… Túl lehet élni, általában túl kell élni, mert itthon nem lehet mást tenni, mint…

Érdemes maradni, mert itt van minden mit ismerünk, minden,amit szeretünk. Magyarok vagyunk, de tény, hogy nem feltétlenül kell itt élni, s halni.

Rosszabbak a lehetőségek, kevesebb a pénz, a politika meg mindenhol szar. Az más kérdés, hogy itt a rezsim különösen botrányos. Oldalakon át lehetne ecsetelni, hogy mennyivel többet ártottak, mint sem. Mivel a gödör alján vagyunk, talán már reménykedhetnénk, hogy nincs lejjebb. Van, és minden jel arra mutat, hogy lesz is a közeljövőben.

Azonban csak rajtunk áll, hogy merre tartunk. Fellépünk, hogy megmentsük az ország romjait, és megváltoztassuk, a megváltoztathatatlannak tűnőt, vagy hagyjuk, hogy továbbra is passzív felek legyünk, és szemérmetlenül kizsákmányoljanak minket.

Változtathatunk, jobbá tehetjük a környezetünket, és elérhetjük, hogy ne kelljen menekülni. Ne az legyen a minta, hogy mindenki elüldöződik ebből az országból. A tüntetések jók, de több kellene, az országnak össze kellene fognia, hogy ismét fejlődhessen a gazdaság stb.

A hatalom ott van a kezünkben, hogy olyan világban éljünk, ahol élhetnénk.

Fel kell hagyni a vakhitűséggel, a félelemből cselekvéssel, a bárány mentalitással.

Az is tény, hogy nem létezik olyan ellenzék, akiknek egy csokis sütinél többet adnék a kezébe, hogy vigyázzanak rá, mert nagyobb felelősség már sok lenne nekik.

Színre kell lépnie a valódi ellenzéknek, akik karakteres, hatékony fellépéssel valós alternatívát jelentenének.

Virágoztassuk fel a hont.