Az élet kalandos tengerén

Evezz velem, te meg én.

Dobd el a szemérem acél tengelyét,

Vértezd fel lelked mélyen zengő énekét.

A változás örök,

S néha az út is zömök.

Meg soha ne hátrálj,

A világban szabadon kiáltsál!

Rázd le mi visszahúz,

A jövőddel randevúzz!

Az eljövendő előtted áll,

A mesteri elől meg ne hátrálj.

Nézz előre, nézz vele szembe,

S látod, hogy menekvésed nincs előle.

Tárd ki az érzékeid,

Dolgozzon az id.

Ne lógjon a béklyód, a zord, ostobán,

A jövő vagy te, e széles nagy pusztán.

Nézz előre,s lásd,

Mit látsz, soha meg ne tagadd,

Így leszel te, tenmagad...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.