Válaszok után kutatva, nem tudjuk mi vár ránk,

De mennünk kell tovább, mert ég bennünk a láng.

Emberből vagyunk, hús és vér mely bennünket alkot,

De miért van ez így, s miért vizionálnak sokan egy ködös alakot?

A létezés néha fáj,

Mikor szívünk már alig kalimpál,

Akkor is mennünk kell tovább…

Nem lehetünk életünkben a báb,

Magunk bábja, a világnak nem bája,

S ez akkor vajon kinek a hibája?

Alkoss, küzdj, s bízva bízzál,

Ne riasszon az alkonyi táj,

Magad soha nem maradtál.

Meg soha ne hátrálj!

Sorosod kovácsold magad,

S lelki erőd el soha nem apad…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.