Amikor elmegyünk egy orvoshoz, vagy bárkihez, akit szaktekintélynek gondolunk egy adott témában, akkor az ember hajlamos azonnal hitelt adni annak a véleményére, és nem is beszél mással, aki járatos lenne a kérdésben, amivel először elindultunk.

Az ember gondolkodása ilyen esetekben hajlamos arra, hogy beszűküljön, és mindent elhiggyen. Ez van, amikor jól sül el, van, amikor borzalmasan.

Ez a jelenség azonban nem csak a szakemberek esetében létezik.

Ha hallunk valamit a rádióban, olvasunk a neten, látunk a tévében, tanulunk az iskolában, akkor hajalmosak vagyunk azt tényként kezelni. Persze vannak olyan emberek, akik már nehéz berántani a sötétség kapuján, de mindenkit meg lehet vezetni, hiszen vannak sebezhető pontjaink, szeretteink, vágyaink. Az átlagembert naponta túl sokszor vezetik meg, és fel sem tűnik neki, sőt sokszor még boldog is, hiszen a tudatlanság kényelmes ruha.

Az iskolai nevelés pedig az egyik legfontosabb propaganda eszköz. Sokan kételkednek benne, hogy az iskolának még napjainkban is ilyen fontos szerepe lenne, a társadalom kollektív manipulálásában, pedig így van, és sokszor nem is a tanárok tehetnek róla, ők csak leadják, amit megmondtak nekik, hogy le kell. És a gyerek még rendkívül könnyen befolyásolható bármilyen irányba. Észre sem veszi, és az elméje már a „felsőbb hatalmak” igáslova lett.

Sokszor apróságokról van szó, de sok apróság nagy hatással bír.

Mind tanultuk Kossuth mekkora hazafi volt, pedig ő is sikkasztott, és amúgy is csak egy türelmetlen sok tekintetben inkompetens figura volt. Koppány rossz ember volt, mert nem látta, hogy nincs más választás, mint beolvadni. Koppány, csupán nem szerette volna, hogy a magyar elmagyartalanodjon, nem volt ő jó, vagy rossz, hanem egy ember. Deák olyan passzív ellenállást vezetett, ami nem is létezett.

Irodalomból is lehet megkeverni az olvasmányokat úgy, hogy a bizonyos köröknek tetszen, mit olvasnak.

Vezessünk be erkölcs órát, ahol egy bizonyos erkölcsre neveljük a gyerekeket, ezáltal elveszítve a kritikus gondolkodás képességét.

Az iskola igenis fontos eszköz. Ott (és persze otthon, de az iskolában a kívülről érkező autoritással találkozunk) tanuljuk meg, hogy a szakembert nem lehet megkérdőjelezni, mindig igaza van, és ezért hallgatni kell (rá). Ott verik ki a gyerekekből azt, hogy tovább gondolják a dolgokat és keressenek alternatív megoldásokat is. Csak jó és rossz gyerek van, jó és rossz tanuló. Eddig a közoktatásról beszéltem, vannak jó és építő iskolák is.

A legtöbb tanárt nem hibáztatnám, abból kell dolgozni, ami van, nincs nagy mozgásterük.

A lényeg, hogy igyekezzünk megőrizni a kritikus gondolkodás képességét, merjünk kérdezni, utánajárni, váltani és tovább menni. Attól, hogy valaki dogozik valamiként, nem jelenti, hogy ért is hozzá, és tévedhetetlen lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.