Ha azt halljuk katona, rögtön egy férfi jut az eszünkbe. A harcos képét az évszázadok során összekötöttük a fejünkben a férfiassággal. Csak egy férfi adhatja vérét a csatamezőn, csak egy férfi foghat fegyvert, védheti hazáját stb.

A valóságban azonban sokkal összetettebb a kép.

Nemrégiben egy a történelemkönyveket alaposan átíró felfedezésre jutottak régészek, mikor megvizsgáltak néhány viking sírt. Rájöttek, hogy egyes, a fegyverekkel harcos módjára eltemetett maradványok nőktől származnak. Később fény derült arra, hogy a viking harcosok 20%-a nő volt. Igen, bizony a nagy marcona, szakállas, legendás népcsoport köreiben szép számmal harcoltak a nők is. Részt vettek a hadjáratokban, és megbecsült katonák voltak.

Elsőre sokaknak furcsa lehet elképzelni a viking harcos nők képét, pedig nem kellene annak lennie.

A történelemkönyvek egyszerűen elfelejtették a tényt, hogy szinte minden (ha nem mindegyik) háborúban, a nők is szolgáltak.

Shaka Zulunak is volt női hadteste…

Mikor hallunk a hős egri várvédő asszonyokról, olyan mintha valami kuriózumról lenne szó. „Olyan szörnyű volt a helyzet, hogy már a nők is rászorultak a harcra…”

Azt talán nem is kell ecsetelnem, hogy a keresztény Európában miért is hagyták figyelmen kívül a katonanők létét. A keresztény felfogás nem tudja hova tenni ezt a képet, anomáliát képez.

A nőnek otthon a helye, szüljön. Ne harcoljon, mert akkor nem szülhet…

A világ más részein is feledésbe merültek katonanők. Férfiuralom? Vallás? Sok minden közre játszhatott.

Az ókori amazonok mára csak a legendákban élnek, pedig már kutatások bizonyítják, hogy léteztek.

Manapság mikor már az élet szinte minden terültén dolgozhatnak a nők és rég nem látott szabadságuk van, még mindig érződik a múlt negatív hatása.

Nem tud senki olyat mondani, amit a nők ne csináltak volna már, vagy ne tudnának megtenni.

Pusztán a történelem kedélyesen elfedte a nyomaikat, de szerencsére egyre több mindenre derül fény.

Úgy vélem elérhetjük a teljes egyenlőséget a nemek között, ami kívánatos lenne a világ fejlődése szempontjából.

Nem szeretnék totális nőuralmat, vagy totális férfiuralmat. A lényeg, hogy nem kuriózum, hogy egy férfi, vagy nő mit csinál. Miért ne csinálhatná? Miért nem tehetné azt, amit akar.

Mindkét nemnek kell még fejlődnie, nem is keveset, és akkor egy szebb világban élhetünk majd. Amit, ha elértünk elmondhatjuk, megérdemeljük, mert jelenleg nem. Nem harcoljunk a változás, a fejlődés ellen, ami jelen esetben az elfogadást és az egyenlőséget jelenti. Senki nem jobb a másiknál, csak azért mert ilyen vagy olyan nemű.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.