Még manapság is rendkívül erős a nemzeti öntudat, és nemzetállamok szerepe a világban. Míg az identitástudat szempontjából igenis fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk, honnan jövünk, milyen területről és kultúrkörből, addig a nemzetállamok csupán a múlt maradványai. Kerékkötők, melyek kellemetlenül visszarángatják az emberiséget egy olyan korba, melyen már túl kellene lennünk.

Kezdjük a történetet70 ezer évvel korábban. Egy vulkánkitörés következtében a világ emberi populációja körülbelül 10 ezer főre redukálódott, tehát a mostani több mint 7 milliárd egyén ugyanattól a 10 ezer főtől származik. Fehér, fekete, keresztény, muszlim, törpe, óriás, orosz és brazil, kínai és csádi…

Így belegondolva valamilyen szinten értelmét is veszíti a nemzetek szerinti kategorizálás, mert nincs olyan, hogy ősősmagyar, vagy ősősmaori stb.

A különböző nyelvek, kultúrák az évezredek során alakultak ki, de egy tőből fakadtak. (Visszamehetnék Lucy-ig, de azt feleslegesnek érzem, a lényeg már érthető.)

Később a nemzeti öntudatra ébredés az emberiség történelmének fontos mérföldköve volt, mert párhuzamosan zajlott (legalábbis itt Európában, és az európaiak közvetítésével szerte a világban) az egyház hatalmának csökkenésével. A felvilágosodás egy nagy hozománya volt. Forradalmak és szabadságharcok törtek ki. Új államok alakultak, melyek egy adott nemzeteszmény mögé sorakoztak fel.

A nemzetállamokra szükség volt, mert újfajta büszkeséget tanított, új ambíciókat indított.

A kultúránkat meg kell őrizni, persze nem radikális eszközökkel. A nemzeti öntudatunkra szükség van, vigyázzunk rá, őrizzük meg a szívünkben.

A nemzetállamiság eszméje azonban egy idejétmúlt fajta.

Már most is egy világtársadalomban élünk, de ezt sokan nem hajlandóak elfogadni és ragaszkodnak a múlthoz. Nem azt mondom, hogy amerikanizálni kellene a világot, vagy muszlimizálni… Minden megfér egymás mellett, ahogy most is megférnének, ha hagynánk nekik.

A globális társadalom egy egész. Sok apró fél egy közös csoportja, amely több a részek összességénél.

Vegyük észre, hogy bárhova megyünk a világban a nyelven, és a tájon kívül semmi sem különbözik. Mindenhol van tévé, mindenhol esznek, és ürítenek az emberek. Bármerre megyünk is, találkozunk internettel, zenével, és biztos, hogy egynél több ember beszél angolul. Már rég egy társadalom vagyunk, de ezt sokan nem hajlandóak felismerni, vagy elfogadni. Nem kell semmit senkire kényszeríteni. A folyamat már rég megtörtént (erőszak nélkül), mégis mindenki megőrizte nyelvét és kultúráját, még úgy is, hogy integrált máshonnan is.

A világ így gyönyörű, egy egészként.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.