Amikor megláttam a fenti képet, több minden átfutott elmém folyosóin. Először is beleborzongtam, mert imádom az ilyen sejtetős képeket, amikor a néző tudja mi jön, de a szereplők még nem. Az ilyet adott esetben epikusnak találom, főleg egyik nagy kedvencem Batman esetében.

A másik, hogy mivel például ezen a képen az ifjú Bruce még nem tudja, hogy milyen nagy hatással bíró szimbólummá, egyenesen legendává fog válni, úgy mi sem tudhatjuk, mit hoz a jövő számunkra, vagy éppen barátaink, családtagjaink, gyermekeink számára.

Induljunk el onnan, hogy szülők vagyunk, van egy gyönyörű gyermekünk, akit nagyon szeretünk. A legjobbat szeretnénk neki, ezért igyekszünk a legjobb tudásunk szerint nevelni.

Nem szeretnék nevelési tanácsokat adni, mivel nekem még nincs gyermekem, és a fentiek is egy ideális állapotot írnak le.

Mi nevelődtünk valamilyen szellemben, tapasztaltunk sok mindent az életből, és éppen ezért az ember hajlamos elveszíteni nyitottságát, és a gyerek nevelése közben is ragaszkodni a tanult mintákhoz, mindenféle rugalmasság nélkül, ami nem jó. Természetes, hogy az alapján nevelünk, ahogy mi nevelődtünk, legyen az bármilyen mód is, az fogja valamilyen módon meghatározni a mi attitűdjeinket is e kérdésben.

Azzal nincs baj, ha használjuk a már bevált, vagy jónak vélt módszereket. Ahogy azzal sincs, ha biztosítottnak kívánjuk látni a gyerek jövőjét, ezért azt szorgalmazzuk, hogy tanuljon ügyvédnek, meg orvosnak…

A baj ott kezdődik, ha túlságosan begyöpösödünk valamilyen mintába és elveszítjük a nyitottságunkat, vagy ha nem is volt korábban, akkor elzárkózunk tőle.

Belőled az lett, amit a szüleid elvártak tőled?

Igen, vannak esetek, amikor ez bejön, az adott személy boldog és teljes életet él, de általában más irányt vesznek az útjaink és terveink. A boldogságunkat, kiteljesedésünket, akár totálisan más helyeken találhatjuk meg, mint amit kitűztek nekünk, vagy éppen elvártak tőlünk.

Bruce is Batman lett, iskolákból kibukók is váltak már milliárdosokká.

Amit fontosnak tartok az a nyitottság, a szabadság biztosítása.

Tudom nehéz a gazdasági helyzet, inkompetens a kormány meg minden, de hiszem, hogy ilyen körülmények között is megtalálhatjuk a számításainkat. Maradjunk ésszerűek, de éljük meg a vágyainkat, álmainkat. A gyermekeinket is tanítsuk legjobb tudásunk szerint, és engedjük meg nekik, akármilyen nehéz is sok esetben, hogy megtalálhassák a saját ösvényüket az élet erdejében. Ha nyitottan állunk hozzájuk, és ugyanerre neveljük őket, a határ messze túl van a horizont tengelyén…

Ki tudja mit hoz a jövő…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.