Gyakran előkerülnek, sőt minden egyes nap, azon gondolataink, hogy most jót cselekedtem, vagy rosszat, vagy éppen fogok. Mi számít jónak, és mi rossznak, egy másik kérdés. Mindenki másképp értelmezi, kultúra, vallás, társadalom, idő, egyén válogatja. Vannak azonban univerzálisnak tekinthető elvek, melyeket sokszor tévesen vélünk annak.

Én úgy vélem a rossz ott kezdődik, ha egy adott cselekedettel ártunk másnak.
Visszatekintve a mai napotokra, tettetek valami jót? És az másnak is jó volt, vagy csak nektek?
Tettetek valami rosszat? Tényleg rossz volt, vagy mások mondják, hogy az rossz...
A határok sokkal szélesebbek és mélyebbek, mint ahogy azt sokszor láthatjuk.

A baj az, hogy a társadalom megszabja, mit számít bűnnek, és mi az, ami elfogadott, és amint valaki máshogy gondolja, másképp él, akkor a közösség kitaszítja magából, de minimum, rosszalló tekinteteket és megjegyzéseket kap, a beilleszkedést megnehezítve.

Van egy pár, ahol az egyik fél abszolút domináns, míg a másik tökéletes alárendeltségben él. Bűn birtokolni egy másik embert? Nem, ha kölcsönös megegyezés útján kerültek ilyen kapcsolatba.

Kiskorúval kezdeni, miután felébredt már benne a szexualitás utáni vágy, az intimitás keresése, és azt egy idősebb féllel találja meg? Nem kellene bűnnek lennie, de az lett, mert sokan visszaéltek azzal, hogy sokkal idősebbek, tapasztaltabbak erősebbek, de magának az elvnek nem kellene bűnnek lennie. Hangsúlyozom, itt nem pedofíliáról van szó, hanem szexuálisan érett kamaszokról.

Bűn lenne Bibliát égetni? Ha tüzelő kell és nincs más miért ne, vagy ha azt érzem, erre van szükségem, akkor nincs gond. Ha azonban gyűlöletbeszédhez, propagandaként használom, a keresztényeket megszégyenítve, az már bűnnek tekinthető, mert akadályoz másokat a szabadságában, tehát árt neki.

Megerőszakolták valakimet, és nincs jogom az önbíráskodáshoz? De van. Akkor miért lett bűn az „igazságszolgáltatás” ? Mert végeláthatatlan szemet szemért harcot indíthat el, és mást megölni bűn, általában legalább is (de nem mindig, ez azonban egy másik okfejtés része lesz).

Most írhatnék még sok konkrét példát, hogy mi az, amit bűnnek, elfogadhatatlannak tartanak, de valójában nem azok, de ez teljesen felesleges, mert annál nagyobb, vagy konkrétabb keretet nem kell meghatározni, mint amit feljebb is írtam, amíg a másiknak nem ártunk vele. Amit még fontos megjegyezni, hogy a szándék és a körülmények is nagyban megszabják, mi a bűn, és honnantól.

Most jöhetnek olyan filozofikus kérdések, hogy mikortól is kezdődik az „ártás”…

Szerinted? A te életed, a te határaid, te erkölcsöd… lenne (de egyelőre leginkább mások szabják meg neked).

De még a társadalom nem elég nyitott, és befogadó ahhoz, hogy így élhessünk, de ez a helyes út, mikor nem a közeg senkit sem taszít ki azért, mert máshogy él, mások az elvei, a hiedelmei.

Az úton azonban elindulhatunk, mikor a saját értékrendünk szerint élhetünk. Sokan azt gondolhatják, hogy anarchiához vezetne, és a világ összeomlana, de lehet erre lenne szükség, amikor már nem az elavult nemzeti öntudat irányítaná az embereket, már nem államok lennének, hanem egy toleráns, elfogadó világtársadalom.

Hogy, hogyan és miért is működhetne mégis…? Majd máskor azt is leírom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.