Fontos, hogy a világban legyenek domináns és szervilis emberek, akár már szélsőséges minőségben is.

Képzeljünk el egy világot, ahol valamilyen szinten mindenki vezető, igazi domináns vezéregyéniség. Eredmény, az emberiség végeláthatatlan háborúskodás során kihalt.

Mi lenne, ha mindenki szervilis lenne a dominancia legkisebb jele nélkül? Még mindig barlangokban élnénk, vagy ki is haltunk volna, mert nem történt volna fejlődés, az biztos.

Ha mindkettőből van, akkor tudunk fejlődni. Van, aki megmondja mit kell csinálni és irányt mutat, míg van, aki megcsinálja (aki szereti, ha megmondják mit kell tennie).

Persze a vezérnek is kell dolgoznia, és a beosztottnak is kell döntenie, de a szerepek alapvetően ki vannak osztva.

Ha rátekintünk a világra melyben élünk, érdekes ellentmondást fedezhetünk fel a témában.

Mindenhonnan halljuk, a karrierépítés és önérvényesítés jelszavait, hogy váljunk, többé, jobbá, az által, hogy dominánsabbá leszünk, miközben minden más arra próbál trenírozni, hogy álljunk be a sorba, tedd azt, amit mondanak, különben semmid sem lesz stb.

Én ezt személy elítélem, sőt megvetem.

„Legyél önmagad! Teljesedj ki, de csak a mi szabályaink szerint…”

Ki lehet törni ebből a világból, csak tudni kell, merre vannak a kapuk.

Te mit teszel?

Beletörődsz abba, hogy egy alapvetően elcseszett berendezkedésű világtársadalomban élsz?

Lépsz, és kinyitod a szemed, hogy megláthasd, máshogy is lehet?

Mert lehet. Nem kell hinned nekem, de már az is elég, ha belegondolsz, hogy a világ milyen szinten manipulál téged.

Ha zavar, akkor tudod, mit kell tenned, hogy kiszabadulj?

A lényeg, hogy ne félj kérdezni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.