Úgy vélem a világon szükség van a rosszra és a gonoszra. Ahhoz hogy értelmezzük a jót és a jóságot, ismernünk kell az ellenpólust.

Tehát a polaritás fontos.

A bunkóság viszont a rossznak/gonosznak egy olyan válfaja, amelyre a legkevésbé sem lenne szükség, nincs megfelelő ellenpárja, amellyel egyensúlyt teremtene az univerzumban. Kedvesség? Talán… Ha ismered a bunkóságot, csak akkor tudnád értékelni a kedvességet. Igen, de nem kizárólagosan. A kedvességet érzékelni lehet például, miután veszteséget szenvedtünk, és valaki mellettünk áll. Így nem egyedüli ellenpólusa a bunkóságnak.

Akkor mégis miért létezik? Miért van az, hogy oly sok ember egyszerűen nem képes felfogni, hogy másoknak ártanak, vagy elrontják egy pillanatukat, végső esetben az életüket.

Elmondom. Az ember alapvetően egy önző lény. Rettentő önző.

Az „én” a fontosabb, nem a „mi”. Nem volt ez mindig így, de akkor például az egyház nyomására, külső fenyegetés ellen stb. egyesültek az emberek, és nem volt helye az egyéni érdekeknek. Persze akkor sem vonatkozott mindenkire, de nagyobb számban találkozhattunk a közösség egyén felé emelkedésével. Manapság is találhatunk olyan embereket, akiknek fontosabb a mi az énnél, és olyan közösségeket is, de sajnos nem túl sokat és akkor is többségében valami egyházzal vagy szektával van dolgunk.

Az ember önzőségéből fakad, hogy többnyire csak magának akar jót/örömöt/gyönyört szerezni, ezért nem foglalkozik azzal, hogy, ami neki jó, az másnak mennyire zavaró lehet. Például a moziban dumáló, zacskókkal csörgők, a női vezetőkkel versenyző férfiak…

(Számomra a szélsőséges bunkóság a rasszizmus, szexizmus, antiszemitizmus, homofóbia… De ezek már egy másik történethez tartoznak. Most nem akarok „betegségekről” írni.)

Olyan nehéz lenne egy kis illemet tanulni, és figyelni másikra is? Az a baj, hogy a legtöbbeknek igenis nehéz, vagy lehetetlen lenne, mert számukra nem létezik más, csak önmaguk.

Te milyen vagy? Te is olyan vagy, aki hétköznapi önzőségén nem képes túllátni? Olyan, aki hol így, hol úgy viselkedik? Vagy feltetted az életed mások megsegítésére?

Néha kell egy kis önzőség, de az soha ne mások kárára történjen.

Inkább csak egy plusz csokit a tálból…

Végezetül egy jelenet egy filmből, amely sok bűnös vágyunkat filmesítette meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.