Miért félünk valamit megtenni, vagy éppen önmagunknak lenni?

Vegyük például azt az egyszerű esetet, amikor egy pasinak megtetszik egy lány, és meg kellene tenni az első lépést. Számtalan egyáltalán nem is mer nyitni a hölgyek felé, mert becsináltak a félelemtől, hogy mi lesz, ha visszautasítják őket.

Mi van? Most komolyan srácok, az a legnagyobb bajotok, hogy majd valaki kosarat ad? Jaj, mert az a lány milyen csinos, és ha nem jön össze, akkor vége a világnak? A férfiatlan férfiak köztünk élnek, és egyre többen vannak.

Ott a másik véglet, akik meg kimondhatatlanul bunkón próbálkoznak, de mégis többször járnak szerencsével, mert legalább magabiztosak. Vagy legalábbis olyan, ostobák, hogy nem látják, hogy ostobák, ezért magabiztosak.

Aztán ott vannak, akik remekül mímelik, hogy magabiztosak. Ennek tipikus esete, mikor mondjuk elvégeztek valamilyen mondvacsinált „hogyan szedjünk fel csajokat” kurzust. Utána azonban az ismerkedés hazugságra épül, így maximum valami futó kalandról lehet szó. Amivel nincs baj, sokan ebben élnek egy életen át. De mégsem magukat adják az ilyen srácok. Valami randiguru jól teletömi a kétségbeesett pasik fejét, hogy ilyen-olyan cseleket bevetve ömleni fognak a lányok az ágyba.

Az agy, teremtő erővel bír. Nem is kicsivel, így ha tartósan magabiztosnak tettetjük magunkat, akkor azzá is válhatunk, azonban semmi sem garancia. A sok biztos trükk nem fog, mindig, mindenkinek, minden esetben működni, és akkor a kétségbeesés csak mélyülni fog. Megéri?

Fontos, hogy dogozzunk önmagunkon, hogy fejlesszük a személyiségünket. Az.

Ezért nem kellene, hogy becsapjuk magunkat azzal, hogy másnak álcázzuk a valódi személyiségünket.

Tudom, elcsépelt szöveg, hogy add, önmagad, és úgy jó lesz, de amit én mondok, az kicsit más. Igen, mindig add önmagad, de mindig dolgozz is a személyiségeden, a lelkivilágodon. Ismerkedj meg azzal a lénnyel, aki valójában vagy. Sok elcseszett emberrel találkozhatunk, de nem kell neked is annak lenned. Rengeteg embernél nem válna be az „add önmagad” stratégia, mert egész egyszerűen nincs olyan bolond, akinek tetszenének személyiségileg, de önismereti/önfejlesztési munkával ők is rendkívül sokat fejlődhetnének.

Érdekes még azok esete, aki csak sodródnak, és reménykednek, hogy majd egyszer úgyis jön egy lány, és az övé lesz. Mintha valami Disney tündérmesében élnének. Jön a hercegnő, és kirángatja őket a magány börtönéből.

Persze a lányok se üljenek a babérjukon, ha tetszik nekik egy pasi nyugodtan lépjenek. Modern világban élünk.

Most a félünk önmagunknak lenni igen széles témakörének egy szegmensével foglalkoztam, de még rengeteg van. A női szemszöget nem érintettem, abban nem vagyok kompetens jelen esetben, de örülnék, ha a hölgyek megfogalmaznák gondolataikat e témában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.