2014.09.22. 18:13
Vallásos konfliktus XXI. századi módra
Az interneten böngészve érdekes jelenségre lettem figyelmes. Amerikában (a bolygó számos pontján a világ, vezető hatalmának tartott országban) vérre menő viták folynak az ateisták és a keresztények között. Ha rákeresel a neten hihetetlen mennyiségű videót és írást fogsz találni.
Rendkívül furcsának tartom, hogy még a 21. században is ilyen témákon kell vitázni. Sőt, amiket láttam, azok a számos esetben már nem is viták voltak, hanem hisztis, sértődött veszekedések. Vitatkoznak az utcán, gyűléseken, tüntetéseken. Vitatkoznak a tévében és a rádióban. Az interneten meg folyamatosan üzengetnek egymásnak, virtuális hadviselést folytatva, ami inkább figyelemfelkeltő semmint eredményes...
Én vallásos értelemben egyértelműen ateista vagyok, de senkit nem áll szándékomban „megtéríteni”, hogy lássa tündérmesékben hisz. A magam részéről a szent könyvek nem érnek többet a fabuláknál, de tőlem mindenki abban hisz, amiben akar.
Több ateista aktivista is azt állítja, hogy nem foglalkozna a témával annyit, amennyit, ha a keresztények nem provokálnák őket. Meggondolandó. Ki is provokál kit?
Az igazság az, hogy mindkét fél provokál és reagál. Mindkét oldal támogatói között találhatunk értelmes. Nyitott embereket, de ugyanúgy bigott, zárt és ostoba személyeket egyaránt.
Egyértelmű, hogy az ateisták használják a logikát, a vallásosak a hitet érvekként.
A feloldhatatlan probléma azonban itt kezdődik. A hitben nem lehet logikát keresni ezért hit. A hittel nem lehet érvelni, mert nincs benne logika. A két fél álláspontja soha nem fog találkozni, így folytatódik a parttalan vita.
Semmilyen isten létét nem lehet semmilyen módon bizonyítani, vagy cáfolni. Tehát a vitát nem lehet feloldani.
Tapasztalataim szerint az ateisták kevésbé kirekesztőek, míg például az amerikai keresztények döntő többsége semmit nem fogad el, ami kicsit is más, mint, ami a könyvükben le van írva.
A logikát használva az összes szent és megkérdőjelezhetetlen könyvet darabjaira lehetne szedni, de mi értelme lenne?
Mindenki menjen haza, és higgyen abban, amiben akar. Menjenek el rendezvényekre, csatlakozzanak közösségekhez, írjanak, olvassanak nekik tetsző témákban, és hagyják békén a másikat. Egyszerűbb lenne az élet és a mindennapok is. Ne akarjunk megtéríteni senkit, és fenyegetőzzünk a lélek elégésével meg hasonlók. Felejtsük el az abszolút igazságok létét, mert nincsenek.
Lépjünk túl rajta.
Még rengeteget lehetne írni a témában… De az már egy másik történet…
18 komment
Címkék: társadalom világ Vallás Tolerancia
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Deworde 2014.09.22. 22:31:37
Szerintem azért fontos a vallásos embereknek valami istenség léte, mert ő nem csak a világ teremtőjeként van jelen, hanem a mi életünk morális alapjait is lefekteti. Lehet társadalmi szempontok szerint gondolkodni, és védeni a gyengéket, adakozni a rászorultaknak, nem csórni el az ABC elől a bringát akkor sem, ha nagyon sietek, nem vetni rá magam valakire, aki tetszik, de van három gyereke,stb., de ami igazán tartást ad a társadalomnak, az bizony a tízparancsolat. Aki megkérdőjelezi a mindenható létét, megkérdőjelezi az általa hozott szabályokat is. Képzeld el, mi lenne, ha kiderülne (bár Te egyértelműen azt írod, hogy istenek létezését nem lehet bizonyítani - az érvrendszerre kíváncsi lennék), hogy a parancsolatokat Mózes sk. véste fel, mert megszállta az ihlet. Tegyük fel, hogy ez egy megkérdőjelezhetetlen tényként kiderülne.
És most ebben nem is az a lényeg, hogy akkor mi lenne, hanem hogy azok, akiknek olyan fontos a hagyomány, az apáik szava, a tekintély, mit gondolnak arról, hogy mi lenne. Engem, azt hiszem, ha hagyománytisztelő lennék, zsigeri félelem kerítene hatalmába, hiszen az életem fundamentuma kérdőjeleződne meg. Pl. hogy minek vagyok itt. Ha nincs aki megteremtett, hogy sokasodjak meg mittudomén, akkor mi a célja annak, hogy élek? Hirtelen rájuk szakadna, hogy nincs bűn, nincs menny, megesznek a kukacok, aztán annyi.
Ezt a zsigeri félelmet szerintem mindenki átéli, aki hívőként vitázik.
De vajon mit él át az, aki ateistaként vitázik? Ezt kevésbé értem. Én ateista vagyok, és komolyan, néha vágyom rá, bár bebizonyítanák, hogy van valami értelme, és hogy nem csak a kvantum volt anno.
Talán azért nyitottabbak az ateisták, mert az ő életükben van egy űr, az értelmes, céltudatos élet hiánya.
Talán aki konzervatív attitűddel ateista, annak a saját ateizmusa a hit. Még jó, hogy a tudományra át akarja téríteni a vallásosakat. És azt képzeli, hogy aki addig kapott egy kész világképet istennel, teremtéssel, morállal, az be fogja érni ezek után azzal, hogy miként vitáznak a relativitáselmélet meg a kvantummechanika elméleti szakemberei, meg a kettő roppant egyszerűen megérthető szintézisével, a húrelmélettel. Illetve hogy mostantól csak egy másik ember szabja meg neked, hogy lopni bűn.
horror vacui :)
Tamás Szőke 2014.09.22. 22:55:28
2014.09.23. 10:27:07
Igen vagy nem ez itt a kérdés. Ha az igent hiszem , akkor egy nemmel szemben kényszeresen érvelni fogok, különben ha elfogadom a nemet, akkor nem hihetem az igent. És fordítva. Mert egyszerre nem lehet igen és nem, csak az egyik. Ha azonban meglátom azt, ami az igenben és a nemben is azonos, akkor már nem lesz lényeges, hogy igen, vagy nem.
Saját elménk játékszerei vagyunk...
Tamás Szőke 2014.09.23. 11:34:02
2014.09.23. 14:04:32
Tamás Szőke 2014.09.23. 22:12:40
2014.09.24. 07:57:48
Tamás Szőke 2014.09.24. 10:19:58
Ha általánosságban nézzük. Az évezredek során rászoktatták az embereket a fekete-fehér világképre. Tehát csak a jó és a rossz létezik. Ha az én álláspontom a jó, akkor a másiké a rossz, tehát harcolni kell ellene és vica versa.
2014.09.25. 12:22:18
A másik aspektusból nézve pedig, ha kényszeresen vitatkoznak, akkor nem saját szabad akaratukból teszik. Mégha a kényszer belülről fakad is. Mi irányítja őket, ha nem önmaguk szabad akarata?
Tamás Szőke 2014.09.25. 14:43:18
2014.09.26. 08:45:36
Azt mondod, hogy mivel saját hitét nem tarthatja rossznak, ezért kényszeresen vitázik, és bár a vita nem vezet arra az eredményre, hogy meggyőzze a másik felet, ők mégis elégedettek legalább azzal, hogy próbálták megláttatni az általuk helyesnek tartott hitrendszert?
Ha én pl azt mondanám, hogy a szabad akarat egy istenségtől származik - ahogy írtad - te miért nem kezdenél ezzel vitatkozni? Miért fér meg a te hitrendszered mellett ez a hitrendszer is számodra? Neked miért nem haszon a helyes útra terelés elégedettsége? Mitől vagy te más a kényszeresen vitatkozókhoz képest? Mitől tudsz felülemelkedni a kényszeren?