Az interneten böngészve érdekes jelenségre lettem figyelmes. Amerikában (a bolygó számos pontján a világ, vezető hatalmának tartott országban) vérre menő viták folynak az ateisták és a keresztények között. Ha rákeresel a neten hihetetlen mennyiségű videót és írást fogsz találni.

Rendkívül furcsának tartom, hogy még a 21. században is ilyen témákon kell vitázni. Sőt, amiket láttam, azok a számos esetben már nem is viták voltak, hanem hisztis, sértődött veszekedések. Vitatkoznak az utcán, gyűléseken, tüntetéseken. Vitatkoznak a tévében és a rádióban. Az interneten meg folyamatosan üzengetnek egymásnak, virtuális hadviselést folytatva, ami inkább figyelemfelkeltő semmint eredményes...

Én vallásos értelemben egyértelműen ateista vagyok, de senkit nem áll szándékomban „megtéríteni”, hogy lássa tündérmesékben hisz. A magam részéről a szent könyvek nem érnek többet a fabuláknál, de tőlem mindenki abban hisz, amiben akar.

Több ateista aktivista is azt állítja, hogy nem foglalkozna a témával annyit, amennyit, ha a keresztények nem provokálnák őket. Meggondolandó. Ki is provokál kit?

Az igazság az, hogy mindkét fél provokál és reagál. Mindkét oldal támogatói között találhatunk értelmes. Nyitott embereket, de ugyanúgy bigott, zárt és ostoba személyeket egyaránt.

Egyértelmű, hogy az ateisták használják a logikát, a vallásosak a hitet érvekként.

A feloldhatatlan probléma azonban itt kezdődik. A hitben nem lehet logikát keresni ezért hit. A hittel nem lehet érvelni, mert nincs benne logika. A két fél álláspontja soha nem fog találkozni, így folytatódik a parttalan vita.

Semmilyen isten létét nem lehet semmilyen módon bizonyítani, vagy cáfolni. Tehát a vitát nem lehet feloldani.

Tapasztalataim szerint az ateisták kevésbé kirekesztőek, míg például az amerikai keresztények döntő többsége semmit nem fogad el, ami kicsit is más, mint, ami a könyvükben le van írva.

A logikát használva az összes szent és megkérdőjelezhetetlen könyvet darabjaira lehetne szedni, de mi értelme lenne?

Mindenki menjen haza, és higgyen abban, amiben akar. Menjenek el rendezvényekre, csatlakozzanak közösségekhez, írjanak, olvassanak nekik tetsző témákban, és hagyják békén a másikat. Egyszerűbb lenne az élet és a mindennapok is. Ne akarjunk megtéríteni senkit, és fenyegetőzzünk a lélek elégésével meg hasonlók. Felejtsük el az abszolút igazságok létét, mert nincsenek.

Lépjünk túl rajta.

Még rengeteget lehetne írni a témában… De az már egy másik történet…

vulcan-600x600.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szoketamas.blog.hu/api/trackback/id/tr196721021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Deworde 2014.09.22. 22:31:37

A teljesség igénye nélkül (hogy ne legyen unalmas végigolvasni, amit írok, meg mert ezzel a témával könyvtárakat lehet megtölteni) reflektálnék egyet.

Szerintem azért fontos a vallásos embereknek valami istenség léte, mert ő nem csak a világ teremtőjeként van jelen, hanem a mi életünk morális alapjait is lefekteti. Lehet társadalmi szempontok szerint gondolkodni, és védeni a gyengéket, adakozni a rászorultaknak, nem csórni el az ABC elől a bringát akkor sem, ha nagyon sietek, nem vetni rá magam valakire, aki tetszik, de van három gyereke,stb., de ami igazán tartást ad a társadalomnak, az bizony a tízparancsolat. Aki megkérdőjelezi a mindenható létét, megkérdőjelezi az általa hozott szabályokat is. Képzeld el, mi lenne, ha kiderülne (bár Te egyértelműen azt írod, hogy istenek létezését nem lehet bizonyítani - az érvrendszerre kíváncsi lennék), hogy a parancsolatokat Mózes sk. véste fel, mert megszállta az ihlet. Tegyük fel, hogy ez egy megkérdőjelezhetetlen tényként kiderülne.
És most ebben nem is az a lényeg, hogy akkor mi lenne, hanem hogy azok, akiknek olyan fontos a hagyomány, az apáik szava, a tekintély, mit gondolnak arról, hogy mi lenne. Engem, azt hiszem, ha hagyománytisztelő lennék, zsigeri félelem kerítene hatalmába, hiszen az életem fundamentuma kérdőjeleződne meg. Pl. hogy minek vagyok itt. Ha nincs aki megteremtett, hogy sokasodjak meg mittudomén, akkor mi a célja annak, hogy élek? Hirtelen rájuk szakadna, hogy nincs bűn, nincs menny, megesznek a kukacok, aztán annyi.
Ezt a zsigeri félelmet szerintem mindenki átéli, aki hívőként vitázik.

De vajon mit él át az, aki ateistaként vitázik? Ezt kevésbé értem. Én ateista vagyok, és komolyan, néha vágyom rá, bár bebizonyítanák, hogy van valami értelme, és hogy nem csak a kvantum volt anno.
Talán azért nyitottabbak az ateisták, mert az ő életükben van egy űr, az értelmes, céltudatos élet hiánya.

Talán aki konzervatív attitűddel ateista, annak a saját ateizmusa a hit. Még jó, hogy a tudományra át akarja téríteni a vallásosakat. És azt képzeli, hogy aki addig kapott egy kész világképet istennel, teremtéssel, morállal, az be fogja érni ezek után azzal, hogy miként vitáznak a relativitáselmélet meg a kvantummechanika elméleti szakemberei, meg a kettő roppant egyszerűen megérthető szintézisével, a húrelmélettel. Illetve hogy mostantól csak egy másik ember szabja meg neked, hogy lopni bűn.

horror vacui :)

Tamás Szőke 2014.09.22. 22:55:28

@Deworde: Nagyon sokat vitatkoznak arról, hogy egy ateistának hogyan létezhet morál az életében. Például azért, mert egy értelmes ember, aki felfogja, mi az, hogy bűn. Azt elismerem, hogy az emberiség történetének kezdetén hasznos volt a vallás, mert bizonyos értékeket bevésett a kollektív tudatalattiba, de ezen már túl vagyunk. Tudjuk, mi a bűn, és mi nem. Legalábbis mindenkinek van valami fogalma róla. Ez nem jelenti, hogy kell hozzá egy istenkép. Nem kell, túlnőttünk rajta. Én úgy vélem, aki manapság még erőteljesen kardoskodik az istenhit mellett, az valamilyen szinten gyáva, mert nem mer szembenézni a valósággal és egy fantázia mögé bújik. Mindent betud istennek, és ezzel megkönnyíti a saját életét, megnyugtatja magát. Egy ateistának nincs űr az életében amiatt, mert nincs istenképe. Nem egy isten szabja meg mit lehet, és mit nem, a céljait maga szabja meg, vagy éppen a társadalom, a környezete, de semmiképp egy könyv. A témáról éveken keresztül lehetne beszélgetni, vagy vitatkozni, ezért én sem megyek most bele mélyebben.

2014.09.23. 10:27:07

Szia!

Igen vagy nem ez itt a kérdés. Ha az igent hiszem , akkor egy nemmel szemben kényszeresen érvelni fogok, különben ha elfogadom a nemet, akkor nem hihetem az igent. És fordítva. Mert egyszerre nem lehet igen és nem, csak az egyik. Ha azonban meglátom azt, ami az igenben és a nemben is azonos, akkor már nem lesz lényeges, hogy igen, vagy nem.
Saját elménk játékszerei vagyunk...

Tamás Szőke 2014.09.23. 11:34:02

@labdajáték: A probléma a "kényszeres érvelésnél" kezdődik.

2014.09.23. 14:04:32

@Tamás Szőke: Ha ezt úgy érted, hogy a posztodban leírt jelenség abból fakad, hogy a két tábor kényszeresen érvel saját hite mellett, és nem tudja levetni a kényszert, akkor egyetértek. Az a következő kérdés, hogy miért?

Tamás Szőke 2014.09.23. 22:12:40

@labdajáték: Mármint, hogy miért nem tudja levetkőzni a kényszert?

Tamás Szőke 2014.09.24. 10:19:58

@labdajáték: Kezdjük a vallásos emberek szemszögével. Vitatkoznak, mert félnek, nem képesek elfogadni semmi mást. Ha nincs isten nincs is értelme az életemnek? Nincs élet a halál után?... Nem tudják feldolgozni. A félelem pedig kényszert szült. Az ateisták esetében, hogy lehet, hogy még mindig elhiszik a tündérmeséket. Szó szerint veszik őket, de nem tartanak be belőle mindent. Prédikálnak, de maguk nem figyelnek rá. Nemrég egy iskolában az újvilágban, néhány fiatal vitaklubbot akart indítani (ha jól emlékszem)és vitatkoztak volna istenről is. Betiltották a klubbot. Majd rengeteg harc után sikerült csak elindítani. Az ateisták vitatkoznak, mert féltik a józan észt.
Ha általánosságban nézzük. Az évezredek során rászoktatták az embereket a fekete-fehér világképre. Tehát csak a jó és a rossz létezik. Ha az én álláspontom a jó, akkor a másiké a rossz, tehát harcolni kell ellene és vica versa.

2014.09.25. 12:22:18

@Tamás Szőke: Igen, a kényszerhez vezető folyamat ez. Szerinted miért nem tudnak ellenállni a kényszernek? A vita ami nem vezet eredményre jelent-e pozitívumot a vitatkozó felek számára? Milyen "haszon" származik konkrétan ebben a témában meggyőzhetetlenül vitatkozók között? Ha nem jelent semmiféle negatívumot az egyik fél hite a másikra, ha megférnek egymás mellett miért kezdenek mégis vitatkozni?
A másik aspektusból nézve pedig, ha kényszeresen vitatkoznak, akkor nem saját szabad akaratukból teszik. Mégha a kényszer belülről fakad is. Mi irányítja őket, ha nem önmaguk szabad akarata?

Tamás Szőke 2014.09.25. 14:43:18

@labdajáték: Milyen hasznuk? Megnyugtatják a saját lelkiismeretüket, hogy ők mindent megtettek, hogy a "helyes" útra vezessék a többieket. A legtöbb esetben meg vannak győződve arról, hogy a világnak és a társadalomnak segítenek ezáltal. A "kényszer" eredhet a neveltetésből, az iskolákból, a habitusból stb. A szabad akaratról már írtam korábban. A szó hagyományos értelmében nem létezik, de semmiképpen valamilyen istenségtől ered. Ha úgy véled így van, akkor legyen az a véleményed. Ezen nem fogunk vitatkozni.

2014.09.26. 08:45:36

@Tamás Szőke: Nem vitatkozni akarok, kedves Tamás, beszélgetni. Ha akarom az egyik, ha akarom a másik oldal logikai útvonalát is le tudom vezetni. Engem nem az érdekel melyik félnek van igaza.
Azt mondod, hogy mivel saját hitét nem tarthatja rossznak, ezért kényszeresen vitázik, és bár a vita nem vezet arra az eredményre, hogy meggyőzze a másik felet, ők mégis elégedettek legalább azzal, hogy próbálták megláttatni az általuk helyesnek tartott hitrendszert?
Ha én pl azt mondanám, hogy a szabad akarat egy istenségtől származik - ahogy írtad - te miért nem kezdenél ezzel vitatkozni? Miért fér meg a te hitrendszered mellett ez a hitrendszer is számodra? Neked miért nem haszon a helyes útra terelés elégedettsége? Mitől vagy te más a kényszeresen vitatkozókhoz képest? Mitől tudsz felülemelkedni a kényszeren?

Tamás Szőke 2014.09.26. 09:23:13

@labdajáték: Számomra a kulcsszó a tolerancia. Ha egy, az enyémtől különböző, akár ellentétes nézőpontú emberrel találkozom, akkor szívesen elbeszélgetek vele bármiről. Hogy miért nem akarom meggyőzni az igazamról? Miért akarnám? Az, hogy valami számomra evidens, vagy én valamit elfogadok, nem kell, hogy azt jelentse, az az abszolút igazság. Én így tudok felülemelkedni. Természetesen egy vitába is szívesen belefogok, mert kellenek viták. A gond ott kezdődik, ha hisztis vagdalkozó szóváltások keletkeznek. Mint a legtöbb érzékeny téma esetében mindig. Mivel abszolút igazság nem létezik (vagy legalábbis még nem találtuk meg...), minden oldalt meg lehet érteni. Igazságot, vagy elfogadható érvet minden félnél lehet találni. Maradjunk nyitottak arra, hogy esetleg majd megcáfol valaki, és kerüljük a vakbuzgóságot legyen szó bármiről is.

Tamás Szőke 2014.09.27. 11:58:46

@labdajáték: Azt nem tudom befolyásolni, hogy ő támadjon, vagy ne támadjon. Ha olyannal találkozom, aki azért akar kényes témákról beszélni, mert harcba akar keveredni, akkor rövidre zárom a témát, vagy továbbállok. A tolerancia, elfogadás, elengedés épp úgy tanulhatóak, mint bármi más a világban. Elsajátítható, ha meg van hozzá a nyitottság. Tanulhatunk egyedül, vagy segítséggel, de vannak, akik így születnek, hogy természetesen megy nekik. Igen, azt jól értelmezted, hogy vannak párhuzamos valóságok a mi realitásunkon belül,hiszen minden és mindenki máshogy éli meg ugyanazt. Két dolog soha nem érzékelhető ugyanúgy. Két neveltetés sem ugyanaz. Ezért is tartom veszélyesnek, amikor csoportok elkezdenek uniformizálni, és abszolútumokban beszélni.

Tamás Szőke 2014.09.29. 23:39:36

@labdajáték: Lehet, de legtöbb esetben nem fog megtörténni, mert a harcra, az ellenállásra, az abszolútumokra, a fekete-fehér világképre nevelődött az emberiség többsége. De minél többen ismerik fel a relativizmust, annál fejlettebbé válhat a világ, de azt is meg kell jegyezni, hogy hogyan építenénk rá törvényeket... Lehet először egy kellemes/kellemetlen anarchiát váltana ki.

Tamás Szőke 2014.10.01. 11:16:12

@labdajáték: Miért ne lehetne másként? Fontos, hogy elfogadjuk, hogy mások máshogy is láthatják ugyanazt, Ez nem jelenti, hogy soha ne vitatkozzunk. A vita egészséges, csupán az nem jó, ha a vita állandó hisztis ömlengésbe megy, ahol minden fél olyan makacsul ragaszkodik álláspontjához, hogy AZ eredményezi a tehetetlenséget. A relativizmust sem szabad abszolútként kezelni, ezért jó, ha vannak viták. Azt is meg kell említeni, hogy a belső kényszer egy relativisztikus világban előre is mozdíthatja a világot. Én például minden döntésemmel azt szolgálom, hogy segítsek az emberiségnek, a környezetemnek és hasonlók. Természetesen hibát minden elméletben lehet találni mert az ember egy tökéletlen lény, s mint olyan nem alkothat tökéleteset.
süti beállítások módosítása