Az ítélkezésről már írtam általánosságban, most azonban specifikusabban foglalkozom a témával. A szépségről írok. Mindannyiunknak vannak elképzelései arról, hogy mi az, ami szép. Nem a természet gyönyörű mivoltáról lesz itt szó, hanem arról, hogy más embereket, mily módon meg tudunk ítélni pusztán a szépséghez tartozó ideáink alapján.

Számomra nincs szebb, gyönyörűbb jelenség a világon a nőiségnél. Amikor látok egy nőt, és érzem, hogy megéli nőiségét. Most nem a szexualitásra kell gondolni, nem, a nő lényére.

Sokszor elképednek barátaim, ismerőseim, hogy milyen nőkre is azt merészelem mondani, hogy szép, hogy vonzó. Igen, egy időben ezen én is gondolkodtam, aztán rájöttem, hogy ez azért van, mert rendkívül mély hatással van rám a nők kisugárzása, aurája. Soha nem foglalkoztam azzal, hogy valakit szépnek tartanak-e vagy sem, hogy objektíven nézve milyen messze áll az elvárt szépségideáltól. Nem számít.

Amikor megyünk az utcán, az emberekre tekintve, rögtön eldöntjük, hogy ő a szépek, vagy a csúnyák, vagy a semmilyenek csoportjába született-e, ez ösztönös, és komolyabban nincs is vele baj, hiszen az sem jó ha mindig mindenkit szépnek találunk, vagy éppen senkit, de önismereti, önfejlesztési munkával nyitottabbá válhatunk, ami sosem rossz.

A szépségképünkkel ott kezdődik a probléma, mikor kizáróan nyilatkozunk valakiről, vagy az emberek egy csoportjáról.

„Hogy lehet, olyan ember, aki ezt vonzónak tartja?” „Zsákkal elmegy.” „Három gumival…” (A nők nem tudom pontosan milyen hasonló megnyilvánulásokkal élnek, de biztos van egy pár nekik, hiszen ilyen világban élünk.)

Sorolhatnám még a hasonló kijelentéseket, melyek buta emberektől származnak. Itt a buta szó mögé kell látni, mert mondhat hasonlót ugyanúgy egy 15 diplomás valaki, mint olyan, aki még az általánost sem végezte el.

Ez a társadalmi konzervativizmus, ami szörnyű. Még olvasni is, nemhogy átélni.

Természetesen itt most beszélhetünk a tetkós, piercinges, cicababa, szőrmés emberek csoportjairól is, akik nem kifejezetten a testükkel, arcukkal váltanak ki negatív megszólalásokat egyes emberekből, hanem valamivel, amit viselnek, hordanak, valamivel, ami a testük megjelenésének megváltoztatásával, vagy egész egyszerűen öltözködésükkel, kiegészítőikkel.

Most sokan jöhetnének azzal, hogy ők beteg emberek, meg feltűnési viszketegségben szenvednek, hogy identitás zavarosak stb. És igen, vannak olyan emberek közöttük is, mint minden más csoportban is. Nem szabad általánosítani feleslegesen.

A „szilikonbabák”-at sem kell azért leszólni, mert nekik úgy tetszik, ha nagyobb a mellük.

Ha egy nő kellően szálkás, izmos, annak miért kell taszítónak lennie? Nem kellene, de sok nőből és férfiból mégis kiváltja ezt az érzést. Szerintem sok esetben a féltékenység az oka, a férfiak részéről („na, nehogy már egy nő izmosabb meg erősebb legyen nála…”) és nők részéről („jaj, neki olyan tökéletes teste van, nekem soha nem lesz ilyen…”) is.

Sokszor pedig az el nem fogadás és a nyitottság hiánya vezet az ítélkezéshez.

Ha valaki kellő önismerettel és önértékeléssel rendelkezik az képes elhárítani a nem konstruktív, alanyi negatív hozzászólásokat, de sajnos egyre több, de még mindig roppant kevés ember tart ezen a szinten.

Miért kell valakit azért leszólni, mert valami tetszik neki. Miért baj, ha valakinek van egy szépségideálja, ami nem egyezik a tiéddel.

Igen sokszor beszólunk valakinek, hogy fúj, ez meg mégis hogy képzeled, hogy vonzónak találod. Sokszor pedig magát az alanyt vesszük célba, hogy hogyan is nézhet már ki így. Például ez a munkája, vagy ezt tartja szépnek… És akkor mi van?

Nem a te tested, hanem az övé. Neked nem tetszik, de neki, meg valaki másnak igen.

Lehet normálisan is megnyilvánulni, nem kell akár csak egy félmondattal is földbe döngölni valaki önérzetét, vagy ízlését. Megfogalmazhatjuk úgy ellenérzéseinket, hogy azzal ne bántsuk meg a másikat, ne sértsük meg önérzetét. Persze nem is kell feltétlenül adni valaki alá a lovat, ha nem úgy gondoljuk, de lehet szépen, kulturáltan kommunikálni.

A kövérséggel/túl vékonysággal kapcsolatban egy másik posztban fogom megfogalmazni gondolataimat.

Fogadd el, lépj tovább. Boldogabb lesz az életed. Higgy nekem…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.