Te kit tagadtál már meg életed során? Rokonodat, barátodat, önmagad? Sajnos gyakran előfordul, hogy meg- kitagadunk valakit az életünkből. Van, hogy olyat, akivel nem is találkoztunk soha életünkben.

Miért lehet ez?

Lehet, hogy nem tudunk vagy akarunk feldolgozni valamit, és ezért inkább megfutamodunk, mi emberek. Könnyebb elmenekülni a megoldás elől, a munka elől. Szembesülés helyett felejtünk.

Megveted még hideg ágyadat…

Örökké nem lehet futni, vissza soha nem nézve, mert megbosszulja még magát, az, ha nem nézünk szembe a múltunkkal. Elhagyott, anyád, apád… Elárultak a barátaid… Megtagadtad őket. Az életed soha nem lehet teljes, ha nem fogadod el, ki vagy, honnan jöttél, kik tettek azzá, aki vagy.

Az elfogadás, elengedés, és megbocsátás nagyon nehéz tud lenni, én tudom.

Hosszú évekig haragudtam az apámra, azért amilyen ember ő, amit tett édesanyámmal és velem. Nem ismerem őt, csupán egy emlékem van róla. Vissza kellett fordulnom és elfogadni, hogy ki is az apám, ás megbocsátani neki, elengedni a haragot.

Gondolom most sokan, arra gondoltok, hogy mindjárt átcsapok valami ezoterikus marhaságba, de ez most nem fog megtörténni. A fentebb említett három kulcsszó (elfogadás, elengedés, megbocsátás) sokaknál olyan gombot nyom meg, hogy mindjárt jön a vallásos, new age ömlengés. Tudom, mert mikor keresgélek a neten, gyakran futok bele mindenféle tanfolyamba, meg „tanácsadóba”, aki ért ehhez… Sokan csak ki akarják használni mások sebezhetőségét.

A lényeg, hogy nagyon fájdalmas mikor szembe nézünk egy ilyen helyzettel. Amikor megtagadtunk valakit, akkor fáj. Fájnia is kell, különben nem gyógyulhat a seb. A gyógyulás pedig soha nem egyik napról a másikra történik. Egy fájdalmas folyamat, amin végig kell menni ahhoz, hogy teljes(ebb) életet élhessünk.

A legrosszabb eset, mikor saját magunkat tagadtuk meg… Az önelfogadás, mikor elvesztetted az utad, és nem is tudod, hogy ki vagy, a legnehezebb helyzet. Egy másik posztban bővebben is tárgyalva lesz a téma.

Térjünk vissza arra az állapotra, mikor egy családtagot tagadott meg valaki. A legfontosabb cél, amit a gyógyulás folyamán el kell érni, hogy rájjöjön az adott személy, hogy ő annak a családnak a tagja, ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, körükben nőtt fel. Ennek minden családtag része. És nem számít ebben az esetben, hogy a családtag meghalt, vagy csak lelépett, az út azonos.

Végig kell sétálni a belső sebek ösvényein, és az elfogadás, elengedés, megbocsátás háromszöge által gyógyírt kenni a sérülésekre. (Az árvák helyzete különösen nehéz, de egy támogató, biztonságos közegben ők is elérhetik a lelki gyógyulást.)

Mondhatnám úgy is: get over it! Nem mondom, mert nem ilyen egyszerű, bármennyire is azt mondja néhány guru, meg önsegítő könyv.

Én annyit mondok, meg kell vizsgálnunk önmagunk, a múltunk, és dolgoznunk kell azon, amin kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.