Az észak-karolinai egyetemen négy férfihallgató egy érdekes eljáráson dolgozik, hogy csökkentsék a nők megerőszakolásának számát: manikűr.

A technikai részletekkel nem vagyok tisztában, de ez most nem is érdekes. A lényeg, hogy, ha egy nő az általuk kifejlesztett manikűrrel rendelkezik, és buliban, társaságban van, akkor, ha beledugja az ujját az italába, az színváltozáson esik át, és jelzi, hogy abban bizony drog van.

Az elgondolás jó, ha már egy nőnek is segít, hogy elkerülje az erőszakot, de a probléma nem itt van.

Nem a nőket kell felszerelni az erőszak ellen, hanem a férfiaknak kell megtanítani, hogy ne erőszakoljanak meg senkit.

Amerikában főleg, de szerintem a nyugati társadalmakban is elterjedtek a különféle eszközök, és módszerek, amelyek segíthetnek a nőknek.

Taxi, síp, sokkoló, gázspray, önvédelmi csoportok…

„Olyan, mintha már külön adót vetettek volna ki rájuk, csak azért mert nők.” (Liz Plank)

Miután megtörtént a bűncselekmény, kezdődhet az áldozatok hibáztatása. Mi viseltél? Hogy viselkedtél?

Általában a nőket vonják felelősségre (nem a törvény előtt, de addig legtöbbször el sem jutnak az esetek) mert biztos, ők voltak túl kihívóak.

Ja, persze, nem hagytak más lehetőséget a szegény drága pasiknak, mint az erőszakot…

Hagyjanak már az ilyen szövegekkel. Ha nem akarok megerőszakolni valakit, akkor lehet bármi, nem fogom megtenni. Ha pedig meg akarom tenni, akkor mindegy milyen kihívó, vagy mit visel.

Az erőszak után jön a szégyenérzet állapota. Számtalanszor a nők nem is jelentik, hogy mi történt velük a szégyen miatt. A szégyen az, hogy megtették velük, a szégyen az, hogy nőknek szégyenkezniük kell. Nem azt mondom, hogy legyenek büszkék rá, hanem hogy el merjék mondani, és ne kelljen attól rettegniük, hogy a külvilág mit reagál majd.

(A férfiak ellen elkövetett nemi erőszakról majd máskor írok.)

Szóval műkörömmel az erőszak ellen. Ilyet is csak férfiak találhatnak ki. Én nem tartom megoldásnak, csak egy újabb olyan eszköznek, amit meg lehet vetetni a nőkkel, akik már amúgy is félnek attól, hogy megtalálja őket egy szexuális ragadozó.

A gond a férfiaknál van, nem a nőknél ebben a témában.

A fenti képpel a Deviantarton találkoztam. Az üzenettel teljes mértékben egyetértek, de kiegészíteném azzal, hogy a világnak és az emberiségnek sokkal szélesebb körű egyenlőségre van szüksége.

Igen, a világban a homoszexualitást még mindig sok helyen bűnnek tartják. Elítélik a biszexuálisokat, a transzneműeket is. A vallási és etnikai villongások pedig szintén nagy erővel hatnak. A maradi, ostoba emberek egyelőre többen vannak? Mi, akik igyekszünk változtatni, és progressziót teremteni, nagyon sok eleven fallal találkozunk, de talán van remény.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a mi úgynevezett fejlett nyugati társadalmunkban is milyen hátrányos megkülönböztetésekkel találkozhatunk a mindennapok során, nem csak a fentebb felsorolt kritériumok szerint, de például abból is fakadhat a diszkrimináció, hogy valaki férfinak vagy nőnek született-e.

A nők sokkal több egyenlőtlenséggel találkozhatnak (fizetés, karrier...), de a férfiak is szembesülhetnek ilyen helyzetekkel, például a gyermek elhelyezési ügyekben vagy, ha olyan szakmát szeretnének, ahol többségében nők dolgoznak.

A pozitív diszkrimináció is elterjedt jelenség, ha szép vagy, jók a kapcsolataid, kevésbé vagy kompetens, de jól adod el magad vagy hasonlók, akkor nyert ügyed van.

Végezetül, ugye, hogy minden kampányt könnyebb eladni, ha csinos nőkkel csinálják...?

Úgy vélem a világon szükség van a rosszra és a gonoszra. Ahhoz hogy értelmezzük a jót és a jóságot, ismernünk kell az ellenpólust.

Tehát a polaritás fontos.

A bunkóság viszont a rossznak/gonosznak egy olyan válfaja, amelyre a legkevésbé sem lenne szükség, nincs megfelelő ellenpárja, amellyel egyensúlyt teremtene az univerzumban. Kedvesség? Talán… Ha ismered a bunkóságot, csak akkor tudnád értékelni a kedvességet. Igen, de nem kizárólagosan. A kedvességet érzékelni lehet például, miután veszteséget szenvedtünk, és valaki mellettünk áll. Így nem egyedüli ellenpólusa a bunkóságnak.

Akkor mégis miért létezik? Miért van az, hogy oly sok ember egyszerűen nem képes felfogni, hogy másoknak ártanak, vagy elrontják egy pillanatukat, végső esetben az életüket.

Elmondom. Az ember alapvetően egy önző lény. Rettentő önző.

Az „én” a fontosabb, nem a „mi”. Nem volt ez mindig így, de akkor például az egyház nyomására, külső fenyegetés ellen stb. egyesültek az emberek, és nem volt helye az egyéni érdekeknek. Persze akkor sem vonatkozott mindenkire, de nagyobb számban találkozhattunk a közösség egyén felé emelkedésével. Manapság is találhatunk olyan embereket, akiknek fontosabb a mi az énnél, és olyan közösségeket is, de sajnos nem túl sokat és akkor is többségében valami egyházzal vagy szektával van dolgunk.

Az ember önzőségéből fakad, hogy többnyire csak magának akar jót/örömöt/gyönyört szerezni, ezért nem foglalkozik azzal, hogy, ami neki jó, az másnak mennyire zavaró lehet. Például a moziban dumáló, zacskókkal csörgők, a női vezetőkkel versenyző férfiak…

(Számomra a szélsőséges bunkóság a rasszizmus, szexizmus, antiszemitizmus, homofóbia… De ezek már egy másik történethez tartoznak. Most nem akarok „betegségekről” írni.)

Olyan nehéz lenne egy kis illemet tanulni, és figyelni másikra is? Az a baj, hogy a legtöbbeknek igenis nehéz, vagy lehetetlen lenne, mert számukra nem létezik más, csak önmaguk.

Te milyen vagy? Te is olyan vagy, aki hétköznapi önzőségén nem képes túllátni? Olyan, aki hol így, hol úgy viselkedik? Vagy feltetted az életed mások megsegítésére?

Néha kell egy kis önzőség, de az soha ne mások kárára történjen.

Inkább csak egy plusz csokit a tálból…

Végezetül egy jelenet egy filmből, amely sok bűnös vágyunkat filmesítette meg.

Fontos, hogy a világban legyenek domináns és szervilis emberek, akár már szélsőséges minőségben is.

Képzeljünk el egy világot, ahol valamilyen szinten mindenki vezető, igazi domináns vezéregyéniség. Eredmény, az emberiség végeláthatatlan háborúskodás során kihalt.

Mi lenne, ha mindenki szervilis lenne a dominancia legkisebb jele nélkül? Még mindig barlangokban élnénk, vagy ki is haltunk volna, mert nem történt volna fejlődés, az biztos.

Ha mindkettőből van, akkor tudunk fejlődni. Van, aki megmondja mit kell csinálni és irányt mutat, míg van, aki megcsinálja (aki szereti, ha megmondják mit kell tennie).

Persze a vezérnek is kell dolgoznia, és a beosztottnak is kell döntenie, de a szerepek alapvetően ki vannak osztva.

Ha rátekintünk a világra melyben élünk, érdekes ellentmondást fedezhetünk fel a témában.

Mindenhonnan halljuk, a karrierépítés és önérvényesítés jelszavait, hogy váljunk, többé, jobbá, az által, hogy dominánsabbá leszünk, miközben minden más arra próbál trenírozni, hogy álljunk be a sorba, tedd azt, amit mondanak, különben semmid sem lesz stb.

Én ezt személy elítélem, sőt megvetem.

„Legyél önmagad! Teljesedj ki, de csak a mi szabályaink szerint…”

Ki lehet törni ebből a világból, csak tudni kell, merre vannak a kapuk.

Te mit teszel?

Beletörődsz abba, hogy egy alapvetően elcseszett berendezkedésű világtársadalomban élsz?

Lépsz, és kinyitod a szemed, hogy megláthasd, máshogy is lehet?

Mert lehet. Nem kell hinned nekem, de már az is elég, ha belegondolsz, hogy a világ milyen szinten manipulál téged.

Ha zavar, akkor tudod, mit kell tenned, hogy kiszabadulj?

A lényeg, hogy ne félj kérdezni.

Érdekes mennyiszer és hányféleképpen lehet hallani, a "világon két fajta ember létezik" kijelentéseket. Mindenki a saját képére, világnézetére vagy az éppen aktuális céljához igazíthatja.

Amikor valakitől ilyet hallunk, vagy olvasunk, vagy filmben látjuk, akkor sok mindent le lehet szűrni az alapján, hogy milyen formában hangzott el, ezáltal sokat tanulhatunk a másikról. Ha figyelünk, akkor a hasonlatok, a beszédet színesítő egyéb kifejezések által közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megismerjük/megértsük magunkat és a másokat.

A világban nem két fajta ember van, hanem több mint 7 milliárd. Minták vannak, de két teljesen egyforma embert nem lehet találni.

(Majd, ha jönnek a szintetikus emberek, akkor talán...)

Holnap reggel elutazom, így a jövő hét második feléig nem fogok új bejegyzéssel jelentkezni.

Utána azonban újult lendülettel folytatom az írást, hiszen, ha valaki úgy érzi küldetése van a világban, akkor keményen kell dolgoznia.

Addig is...:

Van pár olyan fogalom, amit szívesen eltörölnék. Olyan, ami bár ne jellemezné az embert. Ilyen például a vakbuzgóság, a fundamentalizmus…

Ha rajtam múlna az összes csökött, aki valamilyen vallás, vagy egyéb elavult eszme alapján gyűlöletbeszédeket tart, kiközösít, uszít és üldöz másokat, kiraknám egy sivatag közepére felszerelés nélkül, lássuk a hitük megmenti-e őket.

Félreértés ne essék, és elfogadom, hogy vannak olyan emberek, akik mélyen vallásosak. Tegyék, az ő dolguk. Azzal van bajom, amikor emiatt erkölcsileg és más módokon is felsőbbrendűnek tartják magukat másoknál. Bezárkóznak és gyűlölködnek.

Miért bűn, ha valaki homoszexuális, vagy disznót eszik? Miért bűn házasságon kívüli aktív szexuális élet? Sorolhatnám a végtelenségig, hogy hol van a baj. Mindenhol.

Jézus, tényleg gyűlölködésre és mások emberszámba sem vevésére tanított? Mohamed tényleg azt akarta volna, hogy ártatlanok öngyilkos merénylőkké váljanak?

A tanításokat és a szent könyveket egyszerűen félre értik, vagy szándékosan félreértelmezik.

Az is előfordult már, hogy nem is az adott vallás korai időszakából, vagy magából a szent könyvükből vett írásokat követnek, hanem későbbi, már kifordított magyarázatokat.

Az egyházak egész egyszerűen beszűkítik a hívek világát, és elzárják őket megannyi csodás dologtól.

A keresztény egyháznak jót is köszönhetünk, például Európa felemelkedését, a törzsek megszűnését, a nemzetállamok kialakulását.

Azonban mégiscsak több a bűn, amit elkövetett, ahogy a legtöbb egyház esetében is.

Isten vagy istenek nevében ölni nagyobb bűn, mint nélkülük, mert a felelősséget szépen áthelyezik a felsőbb hatalomra.

„Isten mondta, hogy megtegyem. Istenért tettem.”

Gyomorforgató.

Még egyszer kiemelném, hogy lehet hinni bármiben, de nem kell mindent elhinni, és komolyan venni. Azokat a könyveket jó sok éve írták. Sok tekintetben már elavultak.

És ha egy valamit betartasz belőle, mert azt a szent könyv írta, akkor tarts be mindent! Akkor ne szelektálj, hogy csak azt tartod be, amit szeretnél, vagy csak akkor hivatkozol rá, amikor kényelmes…

Én úgy vélem, hogy haladni kell a korral és a vakbuzgóság ideje lejárt.